2025. őszén Döbröntére látogattam, ahol a Szarvasház turistaház és oktatóközpont 60. születésnapját ünnepelték. A jeles alkalomból túrákat is szerveztek, amely 17 kilométeres távján jómagam is elindultam. Döbröntéről gyalogoltam át Magyarpolányba, majd onnan vissza egy másik útvonalon. Csak másnap derült ki számomra, hogy ez a kör nagyjából (vagy talán pontosan) egyezik a termeszetjaro.hu által ˝Bakonyaljai kilátások és források útja˝ néven emlegetett túraútvonallal.

Az út első látnivalója, a turistaház fölé magasodó Szarvaskő vára. Az erdődítményt Himfy Benedek bán - aki Nagy Lajos király kedvenc hadvezére volt - emeltette 1367-ben. Nevét a család címerállatáról, a szarvasról kapta. A Himfy család fiúági kihalásával 1502-ben a birtok a bándi Essegvári család tulajdonába került. Úgy tudjuk a vár 1555-ben még állt, pusztulását feltehetően portyázó török csapatok okozták valamikor a 16. század végén. A várromot elhagyva a sárga L jelzésen haladtam, amíg el nem értem a Bitva-patakot, majd a Sárga sáv jelzésen mentem tovább egészen az Ödön-forrásig. 

A forrás legkorábbi említése egy 1381-ben íródott oklevélből származik, a 18. században a Pápai Esterházy család uradalmi térképein ˝Mánc kútja˝ néven szerepel. Mai nevét Vajda Ödön Pálról (1834-1911), a Zirci Ciszterci Apátság nagy tiszteletnek örvendő egykori apátjáról kapta a 20. század elején, a közeli Magyarpolány ugyanis sokáig a zirci apátság birtokai közé tartozott. A forrás szomszédságában egy hangulatos kis rönkház áll, amelyet a Bakonyerdő Zrt. épített 2022-ben egy korábbi vadászház helyére. A sárga jelzésen tovább haladva rengeteg különféle gombával és bőgő szarvasokkal is találkoztam. Utóbbiakat ugyan nem láttam a saját szememmel, de hangjuk alapján a köztünk lévő távolságot néhány tíz méterre saccoltam.

Az erdőből kiérve aztán megpillantottam Magyarpolány házait. A falut 1171-ben említik először az írásos emlékek, mint a bakonybéli bencés apátság birtokát. A lakosság 16. század második felében a közeledő törökök elől elmenekül, a település elnéptelenedik. Csak a 17. században tér vissza az élet a faluba, 1696-ban a vidék már a zirci apátság birtokát képezi. Érdekesség, hogy ezt követően két falu alakul ki itt, Magyar- és Németpolány, amelyek végül 1899-ben egyesültek. A község leghíresebb látnivalója a Kálvária. 173 lépcsőfok vezet a dombtetőn álló Szent Szűz kápolnához, útközben pedig öt pihenőhely található, ahol a ˝fájdalmas Rózsafüzér öt titka˝ csodálható meg. 

Innen az ˝Életfa˝ szakrális tanösvényen haladtam tovább, amely egybeesik a Sárga kereszt jelzéssel és amely Mária hét örömét, valamint a fák gyógyító hatását mutatja be. A tanösvény végállomása a Magyarpolányi Szentkút. A legenda szerint egy vadászt itt, a Szentkútnál szállt meg az ördög. Már épp halálán volt, amikor a Szűzanya megszabadította a szenvedéseitől és kiűzte belőle az ördögöt. Hálája jeléül a vadász aztán egy szentképet állított az ott álló bükkfára. Évekkel ezután, egy helybéli asszony álmot látott a szent helyről. A kutat addigra már benőtte a növényzet, de a helyiek rendbe rakták és oltárt emeltek itt. A Szentkútnál ma is ott áll az öreg Bükkfa, törzsén keresztekkel és szentképekkel. A helynek ugyanaz a különleges atmoszférája van, mint amilyet a Bakony többi szakrális helyén is megtapasztalhatunk. Érdemes itt megpihenni és elcsendesedni picit. 

Innen már az utolsó szakasz kezdődött vissza Döbrönte felé a Sárga kereszt, majd a Zöld kereszt jelzésen. Érdekes volt számomra, hogy a talaj a Fenyőfő környékén tapsztaltakhoz hasonlóan mennyire homokos errefelé és még a növényzet is az ősfenyves emlékzetetett némileg, ugyanis itt is hatalmas erdei fenyők magadodtak. Visszaérve a kiindulópontra még beköszöntem a Szarvaház turistaházba, ahol átvettem a jól megérdemelt kitűzőt és oklevelet. Köszönet Czibula Györgynek a meghívásért és az élményért!

Táv:17 Km
Szintemelkedés: 291 m
Lejtés: 296 m
Menetidő (pihenők nélkül): nagyjából 5 óra

Galéria